Ez a kérdés most. És miért? Nem, nem kezdek el most idézni a Talmudból, pedig lehetne, pláne annak illusztrálására, hogy mit mond a keresztényekről, sőt általában a nem zsidókról – rovatomban ezt azonban már számtalanszor megtettem. Nem foglalkoznék vele most sem, ha nem adnának erre viszont okot bizonyos történések.
Amíg Európa-szerte mindent megtesznek a háttérhatalmi erők, hogy a kereszténység tanításai, jelképei vagy egyáltalán ne kapjanak hangsúlyt a kormányok tevékenységében s a közéletben, vagy csak olybá emlegettessenek, mint bármelyik afrikai törzs vallása, a judaizmus kultikus emlékei iránt feltűnő rokonszenvet viseltetnek. Nem sorolom most ennek ezernyi jelét. Csak egyetlenegyet emelek ki mégis, az MTI egy keddi hírcikkét, ami arról tudósít, hogy „rekordáron, 9,3 millió dollárért (2,6 milliárd forintért) kelt el egy csaknem 500 éves Talmud-példány a Sotheby,s kedd esti New York-i árverésén”.
Az elkelt „Bomberg-Talmud a zsidóságnak olyan, mint a kereszténység számára a Gutenberg-féle Biblia”. Beszédes megfogalmazás. Elismerése annak, hogy a zsidóság e könyvet tekinti igazi zsinórmértékének. Igen, e könyvet, amelynek megsemmisítését a középkorban egyházi és világi hatóságok rendelték el, így például a dominikánus Nicolaus Donin tanácsára IX. Gergely pápa. A franciák csak 1240-ben huszonnégy szekérre valót égettek el belőle. Tettük indoklásaként arra a következtetésre jutottak ugyanis, hogy a bennük foglalt pénzügyi rendelkezések képesek teljesen felforgatni az addig kialakult produktív gazdasági életet, hogy annak helyébe spekulatív pénzügyi-kereskedelmi szabályok átláthatatlan rendszerét állítsák.
Valeriu Marcu könyvében (Die Vertreibung der Juden aus Spnien (A zsidók kiűzése Spanyolországból), 1934) azt írja, hogy a Talmudból a nemes fémek pontos ismeretét, a hitelek nemét, a kölcsönszerződések formáit is meg lehetett tanulni: „Minden „igaz” zsidó, akár gazdag, akár szegény, reális gazdasági ismeretekkel rendelkezett, köteles volt a Talmudot olvasni, tanulni, így annál jobb közgazda lett.” Ezek után persze nem meglepő, hogy a minap elárverezett példány birtokosa „az információk szerint Leon Black New York-i üzletember, az Apollo Global Management nevű alapkezelő cég alapítója” lett.
Mindezt csak azért teszem szóvá, hogy ezúttal is nyomatékosítsam: nincs, mert nem is lehet párbeszéd a zsidóság és a kereszténység között, amíg az előbbi (irányzatai különbözősége ellenére is!) a Talmudot tekinti bárminemű cselekvései mércéjének. Addig csak perbeszéd lehet párbeszéd helyett. A kocka csak akkor fordulhat meg, ha a zsidóság nagy tömegei megtérnek Jézus Krisztushoz. Ami a Szentírás tanúsága szerint a világ végén fog bekövetkezni. Erről Ozeás próféta ezt jövendöli:
„Sok napig maradnak Izrael fiai király és fejedelem nélkül, áldozat és oltár nélkül. Azután megtérnek Izrael fiai és keresni fogják Urukat, Istenüket és Dávidot, az ő királyukat és félve járulnak az Úrhoz és az ő jóvoltához az utolsó időben.”(Oz 3, 4.) Sőt maga Mózes is megjövendölte, hogy a zsidók „az utolsó napokban visszatérnek az ő Urukhoz, Istenükhöz” (VMóz 4, 20). Izrael egy része pedig addig marad vakságban, amíg a pogányok bizonyos száma nem lesz a katolikus Anyaszentegyház tagja (Róm 11, 25), s Illés lesz az, aki Jákob törzseit „ismét helyreállítja”, azaz az Üdvözítő hitére téríti (Sir 48, 10). Addig is, amíg ez bekövetkezik, ennyit a Talmudról s a hozzá való viszonyulásról.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info