Hja, kérem, a liberális kényesebb állatfajta, mint a mimóza a növényvilágban. Mást sem akar, mint azt bizonygatni, hogy mindkét nem egyforma. Vérig sértődik, ha valaki azt mondja, hogy egyszerűen nincsen igaza.
Párhuzamos híreket idézek. Kovács Ákos énekes az Echo TV-nek hosszú interjút adott. Belőle néhány mondat felhőszakadást váltott ki az emberi jogok közismert harcosaiból. Megfeledkezve ugyanis a másság kultuszáról, megvallotta: ugyan tilos kimondani, de nem hisz a női egyenjogúságban. Nem hisz abban, hogy van „női súlyemelés”. Sőt többet mondott: „A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. Én így érzem.” Merthogy a nők dolga a női princípiumot beteljesíteni. Valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni. A nők és a férfiak egyformán fontosak, de ebből nem következik, hogy a nőknek és a férfiaknak versenyezni kéne a munkaerőpiacon.
Megszólalt aztán Kövér László is. Pártja mostani kongresszusán kijelentette: „Szeretnénk, ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk.” Amire Vadai Ágnes hozta szokott stílusú reakcióját: „A nőgyűlölő hülyék szobacsarnokában kiemelt helyen lesz a szobra.” (Magyar Nemzet, 2015. december 15.) Mármint Kövérnek.
Nos, mind Kovács Ákosnak, mind Kövér Lászlónak teljesen igaza van, akárki akármit mondjon. A nőből anyává leendő szebbik nem valódi hivatását, függetlenül a gazdasági körülmények alakulásától, eldöntötte maga a Teremtő, gondoljanak erről bármit a bal- és jobboldal Zetkin Klárái és Bédi-Schwimmer Rózái.
Egy francia püspök magyarul is megjelent kiváló könyvéből (Émile Bougaud: A kereszténység és korunk, 1912) idézek:
„Tagadhatatlan, hogy a nő szellemét is művelni kell; úgy van, művelni, de nem nehézkessé tenni és ferde irányba terelni. Nyissuk meg előtte valódi világát: a vallás, irodalom, történelem, művészet, költészet, festészet, zene világát, az igaz, szép és jó látókörét, hadd fejlődjék e téren. És itt ragyogni is fog. De tudomány, algebra, számtan, vegytan, természettan, jogtudomány, földművelés, nemzetgazdászat? Nem neki valók! Nem tudomány, csak a tudomány virága való neki; de azt is csak ujja hegyével érintse.
Mily lángészt, mély ismeretet árul el Molière e gyönyörű szavaiban: Ám legyen a nőnek mindenről fogalma. Úgy van, de csakis fogalma. És nehogy túlhajtsátok a dolgot: Elég … többet ne követelj! Mert ha a nő tudóssá lesz, megállhatja-e, hogy abból mit se fitogtasson? Aztán ti tudjátok, hogy bármily csekély mérvben teszi, oda varázsa, oda befolyása.”
De ha ez nem lenne eléggé világos, tudok máshonnan is idézni:
„A nőnek nem az a hivatása, hogy a politika vagy a közélet terén érvényesüljön. A népek történetének tanúsága szerint mindenütt a férfit illette meg a politika és a közélet. Kétségtelenül a politikai élet szennyes hullámain könnyen szétfoszlik az a dicsfény, amelyet a nő alakja köré fonnak a családi tűzhely géniuszai. Ha azonban a törvényhozás ma már megadja a nőnek a választó jogot, éljen vele a köz javára, de ne higgye, hogy az ő hivatása a közügyek vezetése, mert ez a természet bölcs berendezése folytán nem a nő, hanem a férfi életkerete.
A kereszténység a női hivatást a Hitvesben és az Anyában látja. A nő életkerete a család. Ő ott a férfi életének ereje, ő a gyermekek anyja és az ő ölén bontakozik ki a jövendő nemzedék testi és lelki jóléte. A nő itt alkotja meg az ő nagyszerű alkotásait, amelyekért hálás lesz neki az emberiség. Ha a nők nem is építettek századokra szóló Szent Péter-templomot, nem faragtak mózesi szobrot, nem festettek raffaeli képeket, nem írtak wagneri operát és nem fedezték fel a modern technika csodáit, de megvan az az elégtételük, övék az a soha el nem múló dicsőség, hogy e nagy mesterek: Bramante, Michelangelo, Raffael, Wagner, Edison és az emberiség többi nagy képviselői mind az ő gyermekeik révén, tőlük kapták testi és lelki adományaikat és ők nevelték fel őket. És ha a nő nemcsak a családban, hanem ezenkívül még a karitatív társadalmi téren is teljesíti kötelességét, akkor ő építi fel az új világ boltíveit, amelyeknek árnyékában boldogabban él a jövő nemzedék.”
A nő az emberiség szívében mint Hitves és mint Anya áll a tisztelet legmagasabb fokán. Ez így volt mindig és ez így is lesz még akkor is, ha a nő idővel a társadalmi élet minden vonalán is érvényesülne. Mert ez a fenséges hivatás, amelyet a természet Alkotója szánt általánosságban a női nemnek. S ezért érthető is, hogy az emberiség miért fon lelkének sugaraiból dicsfényt a Hitves és az Anya alakja köré, és miért szenteli neki minden esztendőben az „Anyák napját”. Ő van hivatva arra, hogy ebben a züllésnek indult világban a romlástól megmentse társadalom utolsó életegységét, a családot és ezért illő, hogy ez a nap ünnep legyen nemcsak a férfi és a gyermek, hanem a társadalom lelkében is.”
Zborovszky Ferenc jezsuita atya művéből citáltam (Isten országa mibennünk,1940). A józan ész tehát azt diktálja, amit Kovács Ákos és Kövér László mondott. Aki pedig ezt nem így látja, nyugodtan beléphet Vadai Ágnes (amúgy léket kapott) pártjába…
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
