Kinek jó, kinek rossz hír: 2016. január közepén hetven év után először jelenik meg a Mein Kampf új kiadásban Németországban. Az előrejelzések szerint cenzúrázatlan lesz, ám bőségesen ellátják kritikus kommentárokkal. Az eredetileg 800 oldalas könyvből így 2000 oldal lesz, tehát 1200 oldal csak kommentár, és 59 euróba fog kerülni.

A kontinensünk minden országában egy követ fújó véleményvezérek persze már most elkezdték a vészharangok megkongatását, a kiadó pedig abbeli aggodalmában, talán mégsem biztos, hogy tömegesen fogják venni, egyelőre csak négyezer példányban jelenteti meg, ugyanakkor az eladásából származó bevételt a migránsok támogatására fordítja.

Egy azonban, tehetnők hozzá, így is biztos: nagyon nagy lehet a bibi mindazoknál, akik már előre ennyire tartanak egy korszakformáló mű megjelenésétől. Ha nekik annyira felháborító a tartalma (amit, pláne szisztematikusan, még sohasem cáfoltak meg), 1. miért foglalkoznak vele annyit és 2. miből gondolják, hogy mindenkinek úgy kell vélekednie róla, mint nekik?

Fogas kérdések. Bár megmondom őszintén, nem érdekel a véleményük. Inkább érdekel a néhai birodalmi vezér s kancellár ifjúkori barátjáé, August Kubizeké:

„Egyáltalán nem meglepő, ha senki sem értette meg őt, és különcnek tartották, sőt mi több, az a néhány ember, aki közelebbről megismerte, önteltnek és arrogánsnak látta. Ő azonban rendületlenül járta a maga útját, s nem hagyta magát befolyásolni a külvilágtól, az emberektől, sőt, még a hatalmas, mindent elsöprő nagy szerelemtől sem. Mindvégig megmaradt magányos embernek, ugyanakkor – különös ellentmondás – szigorú szerzetesi aszketizmussal őrizte az élet szent lángját.”

Nos, ehhez csak annyit, levetve a megfeleléskényszer saruját (már ha felvettem valaha is): a mai úgynevezett európai politikusok a kisujja széléig nem érnek fel. És ráadásul ennek felismeréséhez, teszem hozzá halkan, még csak nem is kell feltétlenül nemzetiszocialistának lenni.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info