Nincsen persze ebben az égvilágon semmi új: 1919-ben Kun Béla el akarta adni egy bécsi ékszerésznek. Számára olyan volt, mint egy zsebóra vagy vadásztőr. Árucikk. Miként számukra történelmünk sem más amúgy, mint nosztalgikus álmodozás, délibábos ábránd. Tudjuk, kikről van szó. Mondhatnók, nevesincsek. Csak egy a baj. Nyilvánosan terjeszthetik nézeteiket.

Olvasom a Néphazugság egyik minapi cikkét (Miklós Gábor: Díszmagyarban). Amiben nem tud napirendre térni afölött, hogy nemsokára „díszmagyarban” állhat Székesfehérváron a „jogfosztó” Hóman Bálint szobra. A néhai tudós kultuszminiszter-történész „alig használt világnézet”-e „valaha is úgy aránylott a világdivathoz, mint szmokinghoz a hómani díszmagyar”.

No de nincsen határa a nyelvelésnek odaát, amint tudhatjuk: „A jelképes tér elfoglalása viszonylag könnyen ment, a koronát át lehetett telepíteni a Parlamentbe, hogy a múzeumi tárgy hatalmi jelkép legyen a megfelelően átfazonírozott őrök között. Ezután jött a preambulum, amely jelezte az épülő rezsim világképét. Eltüntették a köztársaság szót is az állam nevéből. Jött a szobrok eltávolítása-visszaállítása a Kossuth Lajos térre. Az óra visszaállítása 1944-re. A torz Horthy-angyal. Sorolhatnék még néhány nyilvános és lappangó intézkedést, amely mindezt a jelképes keretet fogalmazta meg.”

Szóval akik a történelemben mindig és mindenhol leszerepelt „köztársaság”-ra nemet mondanak, nem lehetnek mások, csak 1944-es nyilasok. Az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen ekkora sületlenség olvastán. De ezzel még nincsen vége!

„Már konkrétabb elem az iskolák függetlenségének törlése, a pedagógusok korporációba pofozása, és a tananyag már-már hómani egyértelműsítése. Kötelező vallás- és erkölcstan, és hogy egy tankönyvből lehet választani. A kiszolgáltatott helyzetbe hozott tanárok adják át a központilag meghatározott magyar állameszmét a tanulóknak. A képlet kialakulóban van, néha akadozik a dolog, az ország javainak kisajátítása sem megy olyan flottul, mint a jelképek átalakítása. Ezért kell állandóan harcolni, ellenségeket keresni, majd legyőzni.”

„Pedagógusok korporációba pofozása”? Eszerint visszatér a fasiszta Olaszország korporációs rendszere? Politikai inkorrektség ide vagy oda, amúgy azzal konkrétan mi lenne a baj? Vagy a kötelező vallás-és erkölcstannal? Akik ezen valósággal őrjöngenek, mikor tiltakoztak a marxizmus-leninizmus, meg a tudományos szocializmus kötelező tanítása ellen? Végül, de nem utolsósorban: mi a bibi a „magyar állameszmé”-vel?

Mondom, az 1919-es kommunista sajtó hangvétele ez. Eltűnődöm. Vannak íratlan szabályok. Ilyen, hogy nem köpködünk, nem mutogatjuk intim testrészeinket, köszönünk a minket megszólítónak. Vagy hogy nem ócsároljuk szüleinket, testvéreinket és hazánkat sem. A jelek szerint odaát mindezekre képtelenek. Már szánalmat sem érzek irántuk, csak a lehető legteljesebb megvetést.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info