Valahogy nem hagy nyugodni a tegnap ismertetett história, az, hogy „2017-től a jó helyesírást jutalmazni fogják, a hibákért pedig nem jár hibapont” az érettségin. A cél ezzel egyértelműen az embertömegek infantilissá tétele. De szó szerint!

Hiába, az ördögi műveletek mindig és mindenhol a legalsóbb szinten kezdődnek. Ne értsen a pusztabunkó magyar semmihez, de tegyen úgy, mintha értene! Hadd higgye azt, hogy ő is már valaki!

Van egy számítástechnikus ismerősöm, aki nagyon is jól ismeri a tömeghülyítés pszichózisát. Vele és egy hívatlan utastársával esett meg az alábbi, általa versbe szedett történet:

Egy zsidó és egy gój egy repülőn utazott,
és jegyet mindkettő egymás mellé kapott.
Egy jó könyve volt a kereszténynek,
gondolta, kiolvassa mire hazaérnek.
Ám a zsidónak az volt a terve,
az utazás alatt kicsit beszélgetne.
Mondta is a gójnak: – Beszélgessünk kicsit!
Ha beszélgetünk, az idő jobban telik!
Az udvarias gój most már mit tehetett?
A beszélgetésbe szépen bele is egyezett.
– Miről beszélgessünk? – kérdezte a zsidót,
aki pökhendien erre így válaszolt:
– Az atombombáról beszélgessünk, kérem!
Ha semmit nem tud róla, az se nagy szégyen!
A gójt a könyve pedig jobban érdekelte,
így a beszélgetést másfelé terelte:
– Kérem, mielőtt elkezdünk beszélni,
lenne egy kérdésem, ha megengedi!
– Kérdezzen nyugodtan! – felelte a zsidó,
de hangjában volt valami nyugtalanító.
Mert a gój a zsidót nagyon meglepte,
mikor a kérdését neki feltette:
– Ha ugyanazt a füvet eszi kecske, tehén és ló,
a trágyájuk akkor miért nem hasonló?
Míg a kecskének sok kis bogyó a végterméke,
addig a tehénnek nagy lepény az ürüléke.
A ló pedig hatalmas darabokat sz@rik,
miközben ő is ugyanolyan füvet eszik.
Míg a gój a zsidó feleletét várja,
a zsidó a karjait ostobán széttárja.
– Nem tudom a választ! – mondja a zsidó.
– Ez a kérdés nehezen megválaszolható!
A gój olvashat, nem lesz már más dolga,
mert a zsidónak a következőt mondja:
– Ha ön, kérem, nem ért a sz@rhoz sem,
Miért akar atombombáról beszélgetni velem?

Szétröhöghetjük magunkat, ámde a helyzet halálosan komoly. A mindenhez, valójában semmihez sem értők korát éljük. Amikor már írni sem kell tudniuk helyesen.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info