Szegény Széchenyi mit is mondana ma? Mert egykor az volt vissza-visszatérő szavajárása, hogy egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik. A műveltségnek, pláne a kiműveltségnek pedig ugye vannak azért bizonyos kritériumai. Olyanok, mint a négy számtani alapművelet, vagy éppen a helyesírás.

Idézem a mindmáig mérvadó, 1926-ban megjelent „Magyar Irodalmi Lexikon”-t (szerkesztette Ványi Ferenc, Dézsi Lajos, Pintér Jenő), amely szerint a helyesírás „az a mód, amelyen az általánosan elfogadott szabályoknak megfelelően írunk”.

Hja, csak hát melyek is az „általánosan elfogadott szabályok”, kérdezik erre nem kis ajakbiggyesztéssel a liberális tanügy megmondóemberei. Merthogy ők szabályokat, normákat ugyebár semmiben sem ismernek. S elvárnák, hogy velük együtt senki ne is ismerjen. Kedves, nem?

„Azok a szabályok, amelyeket követünk, a helyesírás szabályai. Minthogy azonban ezek a szabályok a tudás fejlődésével rendszerint módosulni szoktak, következőleg maga a helyesírás is változásnak van kitéve.” – olvassuk tovább a fentebbi lexikonban. Igen, változásnak, no de nem elfeledésnek!

Nálunk 1832-ben jelent meg az első helyesírási szabályzat (Magyar Helyesírás és szóragasztás főbb szabályai. A magyar tudós társaság különös használatára.). Most egy tollvonással döntöttek sorsáról. Az eduline.hu még szeptemberben közölte s azóta sem cáfolta a hírt, miszerint „2017-től a jó helyesírást jutalmazni fogják, a hibákért pedig nem jár hibapont” az érettségin.

Jutalmazni lehet, de büntetni nem? Ám hadd ne kommentáljam tovább. De van itt más is:

„Középszinten ezentúl négy feladat közül lehet majd választani: az érvelés, a műértelmezés és az -összehasonlítás mellé bevezetik a köznapi írásbeliség típusú feladatot. Ez korábban csak emelt szinten volt gyakorlati írásbeliség néven, a feladat általában valamely gyakorlati szövegfajta megalkotása (például levél, kérvény, vitaindító, hozzászólás) szokott lenni, esetenként adott címzetteknek, megjelölt kommunikációs helyzetben, illetve adott műfajban. A feladat helyes megoldásának lényeges eleme az adott élethelyzet sikeres, műfajnak és kommunikációs szituációnak megfelelő megoldása.”

Jaj, illetve lyaj vagy lyaly! Tessék mondani, helyesírási alapismeretek nélkül miféle „köznapi írásbeliség” létezik, lehet-e nélkülük „levél, kérvény, vitaindító, hozzászólás”? Felrobbanok a méregtől. Kik azok a tökkelütöttek – és akkor még nagyon tapintatosan fogalmaztam! –, akik efféle rendelkezéseket adtak ki?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info