Nem szoktam triviális lenni, de most mégis az leszek. Kérem olvasóimat, bocsássák meg nekem: nem kell ingerelni, és akkor nem leszek az. Merthogy mindennek van határa, s nem jó a tűzzel játszani. A holokauszttal sem, így nyolcvan feletti túlélői között szépségversenyt rendezni. Szóval erről értesülve legszívesebben szétröhögném magamat.

Igen, nem tévedés, amit írtam. De minek is az apropóján? A Nol.hu mai cikkét idézem: Hiába a kritikák: idén is megválasztották Miss Holocausttúlélőt. Igen így: Miss Holocausttúlélőt! Hm. Eddig úgy tudtam, a holokauszt valami borzalom. Emberek eleven elégetése, vagy gázkamrákban való megsemmisítése. Ámde vannak, akik túlélik – állítólag nem is olyan kevesen. Akik túl vannak már az átlagéletkor határán. Rendben van, legyenek. Isten éltesse őket sokáig! Pláne egészségben. No de szépségben is?

„A 83 éves Rita Berkowitz nyerte meg idén az izraeli Haifában a harmadik alkalommal megrendezett Miss Holokauszttúlélő szépségversenyt. A kissé bizarrnak ható és sok kritikát kapó rendezvény célja felhívni a figyelmet arra, hogy az Izraelben élő mintegy 200 ezer holokauszttúlélő háromnegyede szegénysorú. A kritikusok szerint viszont a rendezők show-t csinálnak az idős emberek szenvedéseiből, és kihasználják őket. A verseny kedd esti döntőjébe, melyet az izraeli Haifában tartottak, 13 idős asszony jutott be, akik miután végigvonultak a kifutón, elmesélték túlélésük történetét.”

Ezt írta tehát ma a Nol.hu. Most azonban csak a kiemelt mondatra koncentrálok. Mi mindenre képesek egyesek, édes Istenem! Csak még egy bekezdést idézek ide belőle:

„Shimon Sabag, a haifai idősotthon alapítója és vezetője 2013-ban a Jeruzsálem Postnak elmondta, hogy a szépségversenynek nem titkolt célja az idős hölgyek kényeztetése is. A versenyzőkkel ugyanis profi sminkesek és fodrászok foglalkoznak, a kozmetikumokat izraeli cégek biztosítják, a hölgyeket pedig limuzinnal szállítják a helyszínre, hogy igazán szépnek és megbecsültek érezzék magukat.”

Tényleg nem értem. Ha valaki valóban túlélő, képes szétröhögtetni magát? Itt most nem arról van szó ugyanis, hogy valaki politikailag melyik oldalhoz húz. Gyengébbek kedvéért: nem kell ahhoz nácinak, fasisztának, nyilasnak lenni, hogy valaki azt tegye mindezek olvastán, amit én. De hát ide jutott a világ. Mindenesetre ha ezt vagy másfél évtizede olvasom, a bulvárlapok pletykarovataiba sorolom. Ám ez itt most halálosan komoly.

Nem, hasamat fogom a röhögéstől, de aztán elgondolkodom persze s nevetésem alábbhagy. Ugyanis arra gondolok hirtelen, hogy csak hazánkban vajon hányan vannak hasonló korúak, akiket málenkij robotra ítéltettek, de akik közül egynek sem jutna eszébe ilyen morbid ötlet – amin viszont nyilván jól lehet kaszálni, hiszen nyilvánvalóan minden erre megy ki. Szépségverseny a túlélőknek? Uram, Teremtőm, hová süllyed a világ?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info