Vajon a gúny mellett a vallás- és halottgyalázás is bele kell férjen az amúgy nem is létező, igencsak korlátok közé szorongatott sajtó- és szólásszabadságba? Komolyan azt gondolják emberek, hogy a liberalizmus jegyében nekik mindent szabad?
Én már januárban sem voltam Charlie. Nem akartam Charlie lenni, aki gúnyt űz világvallásokból, melyek sokak számára fontosak. Még akkor sem akartam Charlie lenni, amikor az iszlámot gyalázták előszeretettel. Egyébként listájuk második helyén a kereszténység áll, és néha, elvétve, nagy ritkán a zsidó vallásról is kikerül egy-egy gyengécske kép. Talán a többségi tulajdonosnak, Edouard de Rothschildnak köszönhetően…
Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de csoda, hogy a merénylet előtt még egyetlen jóérzésű ember sem akarta őket úgy zsigerből pofán verni. Hát a muszlimokkal mellényúltak. A halott migráns gyereken viccelődni ízetlen és gyomorforgató volt, mert hát nem a gyerek, hanem szülei voltak bűnösek a haláláért. „A keresztények a vízen járnak – a muszlim gyerekek elsüllyednek.” – ezt írták, majd laza lendülettel folytatták a kereszténygyalázást.
„A sajtószabadság gyakorlása nem provokáció” – mondta az egyik főszerkesztő. Nos, a sajtószabadság gyakorlása valóban nem az. Ám amit a Charlie Hebdo művel, az minden, csak nem sajtószabadság. Gyűlölködés és gyűlöletszítás, öncélú, és nagy eséllyel igen jól megfizetett szennyáram.
Ám most, amikor a 240-nél több halálos áldozatot követelő orosz repülőgép katasztrófán viccelődnek, csak amúgy, Charlie-módra, már nem csak csöndben határolódom el a „Je suis Charlie” év elejei őrületétől. Nem kívánok közösséget egyetlen Charlie-val sem, sőt, a világba szeretném ordítani, hogy „Je ne suis pas Charlie”. Mert én nem vagyok Charlie. Én tiszteletben tartom mindenki vallását, identitását, amíg ő is tiszteletben tartja az enyémet. Nem fogom gyűlölni azért, mert muszlim, de utálni fogom, ha átgrasszál a hazámon. Nem fogom megkövezni azért, mert orosz, és Oroszország épp nem válogat – tuti amerikai és izraeli mintára – a jó és a rossz terrorista között. De tiszteletben fogom tartani a 240 áldozat családjának a gyászát, bánatát. Épp ezért köpök egy nagyot, ha Charlie feliratot látok.
Mert Charliet soha, de soha nem fogom tiszteletben tartani. Mert Charlie nem érdemel tiszteletet. Mert Charlie nem a sajtószabadság, de a jól megfizetett gyűlöletkeltés és provokáció jegyében teszi azt, amit tesz. Mert a vallás, a hit, az egyszerű emberek kapaszkodója és reménye, de családok gyásza és emberek nyomora sem vehető egy kalap alá politikusok pellengérre állításával, a szatírával és viccel. Mert amit a Charlie művel, az minden, csak nem vicces, és nem valláskritika, de köszönőviszonyban sincs a baloldalisággal – ahogy magukat aposztrofálják. A Charlie provokatív, gyűlölködő és feszültséget generáló. Hát ne csodálkozzon egyetlen ott dolgozó sem, ha egy jó érzésű keresztény egyszer majd az Ószövetséghez nyúl vissza, és nem a „dobd vissza kenyérrel” újszövetségi elvét alkalmazza. Mert mindig van az a határ, ahogy év elején is volt. Ha még emlékeznek…A gyilkosságokat elítélni lehet és kellhet, de ezzel a szennylappal közösséget vállalni sosem.
Amúgy pedig azt csak nagyon halkan mondom, jobb körökben a sajtószabadság hasonlatos alkalmazásáért nagy eséllyel szájzár és kemény börtönévek várnak. De hát vannak, akiknek mindent szabad…
A Charlie Hebdo minden erkölcsi határon túllépett. Én pedig nem voltam, nem vagyok, és soha nem is leszek Charlie. Halottat gyalázni, rajta gúnyolódni mifelénk nem divat.
Varga Moncsi – Hunhír.info
