Kétféle ember van. Az egyik, ha bajok érik, mindig csak másokat okol. A másik viszont önmagába is néz ilyenkor és bizony, még ha netán csak egy kicsit is, önmagát is felelősnek tartja a történtekért. Ugyanez érvényes az emberi közösségek bármelyikére is.
Örvendetes, hogy a lélek pásztorai közül mintha egyre többen hallatnák hangjukat a címadó kérdésben. Idéztük már közülük Böjte Csaba és Barsi Balázs ferences atyákat. Hiteles megnyilatkozásaik e téren is útmutatóul szolgálnak mindannyiunk számára. A minap azonban egy magyar főpásztor is megszólalt végre.
Márfi Gyula veszprémi érsek a veol.hu-nak adott interjújában a fentebbi kérdésre adott választ. Elöljáróban elismerte persze, hogy az iszlám térhódításnak meglehetősen komplex okai vannak. Ilyenek mindenekelőtt az egyes háborúk Afganisztánban, Líbiában, Irakban, Szíriában és másutt, az élettér beszűkülésével és sok ember menekülésre kényszerülésével járó ökológiai katasztrófa is, az egyes bevándorlók génjeikben hordott nomád életmódja, a hazátlanság, a szegénység, a jobb élet iránti vágy. Ugyanakkor céljairól sem feledkezhetünk meg: az európai nagyvállalkozóknak az olcsó munkaerő iránti vágyakozásáról, egyes, Európán kívüli nagyhatalmak Európa meggyengítésére történő törekvéséről, az Európa iszlamizálásában érdekelt arab pénzvilág mellett az amerikai bankok migránsoknak nyújtott támogatásáról, s ami talán a legfőbb, a muszlim tömegeket a föld iszlám uralom alá hajtására kötelező dzsihádról.
Kifejtette továbbá azonban azt is, hogy a mostani migráció „valószínűleg Isten büntetése”. Miért? „A próféták egyértelműen állítják, hogy Izrael (Krisztus születése előtt 722-ben), illetve Jeruzsálem és Judea (Krisztus születése előtt 586-ban) azért esett el, mert a nép Jahve helyett a bálványokat imádta. Ha Európa elesik, annak is a modern bálványimádás (a pénz, a hatalom és a tiltott élvezetek imádása) lesz az oka.”
Fején találta a szöget Márfi érsek. Eleinkhez hasonlóan, hányszor, de hányszor hangsúlyozta ugyanezt e sorok írója is! Hányszor, de hányszor mutatunk ujjal ugyanis kizárólag a szabadkőművesekre, a liberálisokra, úgy beállítva őket, hogy egyedül ők „minden baj okozói”! De vajon ilyenkor magunkba nézünk-e, és megkérdezzük-e, csak úgy halkan, persze, hogy a nevezettek miért ülnek magas nyeregben, vajon mégis kik engedték őket oda?
Itt most akár be is rekeszthetném soraimat. Hiszen válaszoltam a kérdésre. De átadom a szót Márfi érseknek ismét. A vele interjút készítő portál azon kérdésére, hogy „visszatérhetnek-e Európa liberális államai a keresztény gyökerekhez, mit tehetnek a hívők ebben a helyzetben”, ezt felelte:
„Nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy Európa – vezetőivel együtt – megtérjen. Isten kegyelme mindenre képes. De a megtérést elsősorban nekünk, hívőknek kell gyakorolnunk. Véget kell vetnünk az ilyen gondolkozásnak, hogy „kicsit bérmálkozom is meg nem is”, „kicsit szeretlek is meg nem is”, „veled, Uram, de nélküled”. Sokat kell imádkoznunk és sokkal komolyabban kell vennünk keresztény hitünket. Halálosan komolyan kell vennünk a keresztény erkölcsöket, különösen a tízparancsolatot.”
Vagyis nem az iszlám az oly erős, hanem a kereszténység a gyenge. De mielőtt még valaki félreértene, pontosítok: nem a keresztény tanítás, hanem a keresztény emberek – tisztelet persze a kivételeknek. Lehet tehát mindnyájunknak gondolkodnunk azon, sőt kell is, hol rontottuk el, és hogyan tehetjük jóvá történelmi játszmáinkat?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
