Előrebocsátom: baráti, nem pedig ellenséges vitáról van szó. Migránskérdésben a média fősodra által politikailag rendre szigorúan inkorrekteknek tekintett józan állásfoglalások közzétételében oroszlánrészt vállal a Mandiner.hu keresztény portál. Mégis, legújabb ebbeli írásában megfeledkezett valamiről maga is. Arról, hogy nem, Európa eszménye nem zsidó-keresztény, hanem keresztény hagyományokon nyugszik.
Tegnap közölét írásában (Törcsi Péter: Félholdat a templomokra?) ugyanis ezeket olvassuk:
„Természetesen fontos a tolerancia, keresztényként nincs is más lehetőségünk, mint megértéssel fordulni minden embertársunk felé, de ne felejtsük el, hogy a tolerancia egy kétirányú gesztus. És bármennyire is kiterjedt a fantáziánk, azért azt igen nehezen tudjuk elképzelni, hogy Irakban, Szíriában vagy bárhol máshol a Közel-Keleten a tolerancia jegyében egyszer csak úgy dönt egy imám, hogy keresztet applikál a mecsete tetejére és megmutatja az elnyomástól szenvedő keresztényeknek, hogy merre van Róma.
Persze nyilván lehet a fenti esetekre mondani, hogy azokat szélsőségesek követték el és az iszlám önmagában nem ilyen. De azt azért érdemes figyelembe venni, hogy még a legbékésebb muzulmánok is minimum felháborodnának azon, hogy a progresszív svéd lutheránusok leszbikusokat »szentelnek« pappá, sőt püspökké – hiszen, mint tudjuk a kalifátusban nincsen Pride. Európának, azon belül is főleg a svédeknek ideje lenne tudomásul venniük, hogy a megértés és a tolerancia kultuszának is vannak határai.
Először talán a saját legszűkebb közösségünk érdekeit kellene szem előtt tartanunk, aztán a szélesebb értelemben vett – protestánsok esetében – gyülekezetünkét, majd a nemzetünkét, ezek után következik Európa és amennyiben az előbbieknél mindent rendben találtunk jöhet az egész világ. A tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy nemhogy Európa, de még az európai nemzetek sem mind találják a saját identitásukat (lehet, hogy annyira elvesztették azt, hogy már nem is tudják, hogy hol keressék). Ezért elsősorban azt kellene átgondolnia a svédeknek és mindenkinek Európában, hogy jelent-e még bármit számukra/számunkra a zsidó-keresztény hagyományokon nyugvó Európa eszménye, ami megérdemli, hogy megvédjük, vagy az egészet el kell felejteni és a templomokon lévő kereszteket félholdra, a leszbikus püspököket pedig imámokra cserélni?”
Mindezzel alapvetően természetesen egyetértünk, egy kitétellel azonban nem. Azzal, hogy számunkra Európa eszménye zsidó-keresztény hagyományokon nyugszik. Nem, kontinensünk léte és kultúrája, egész valója – természetesen a hellén-római, illetve egyes ókori keleti kultúrák adta örökség mellett – keresztény hagyományokon alapszik, tekintettel arra, hogy a zsidóság, mint olyan, megölte magának az Életnek a Szerzőjét, a Második Isteni Személyt, Jézus Krisztust – ahogyan Szent Péter apostol fogalmazott (ApCsel 3, 15) –, amivel elvágta magát az ószövetségi prófétáknak az Ő eljövetelét meghirdető hitétől, magától a mózesi felfogástól, a mozaizmustól. Nemcsak a Megváltó személyét, hanem a tanításait is egytől-egyig elutasította.
Elvált a zsinagóga a templomtól. Az, amit szerte a múltból Európában látunk, bármi, ami azonosságát, identitását fémjelzi, minden, csak nem zsidó-keresztény, hanem keresztény örökség.
Ez persze nem jelenti azt, hogy kétezer éve az európai zsidóság ne lett volna adott esetekben és időkben élvezője mindannak, amit előtte vagy utána más nemzetek megalkottak, sőt azt sem jelenti önmagában még, hogy ők ne alkottak volna benne semmit, ami maradandó. Ámde mindenáron egybeboronálni azt, ami nem egybeboronálható, mindenképpen szerencsétlen próbálkozás. Bízzunk azonban abban, hogy ezentúl az említett portál is ennek megfelelően fog majd fogalmazni!
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
