Bizony nincsen lehangolóbb, sőt elkeserítőbb annál, ahogyan oly sokan viszonyulnak a bevándorló muzulmánokhoz. Hozzájuk nem jutnak el a szíriai és iraki keresztények általuk való véres üldözéséről szóló hírek? Miért, hogy még mindig homokba dugják a fejüket és hirdetik, hogy az iszlám is az európai kultúra része? Holott erről szó sincs! Az európai kultúra a kötelességteljesítésen alapul. Ez pedig római és nem iszlám örökség.

Persze abban, hogy az emberek oly nagy többségének agyához el sem jutnak az iszlám valódi, Koránból ismert tanításai és híveinek, a muzulmánoknak (mohamedánoknak) ezen alapuló magatartásformái, nem kis szerepük van azoknak az önmagukat „keresztény”-nek mondó értelmiségieknek, akik maguk is vagy hallgatnak az iszlám természetéről, vagy annak a kereszténységgel rokon mivoltát hirdetik. Persze szerencsére vannak kivételek köztük. Ilyen Maróth Miklós, a tudós klasszika-filológus, orientalista, aki Kmoskó Mihály méltó hivatásbeli utódjaként a minap a METANOIA videostúdiónak nyilatkozott az iszlám igazi arculatáról. Alig tizenkét percben elmondta mindazt, amit mindenkinek tudnia kellene ez ügyben.

Amint, tévedéseket eloszlatandó, hangsúlyozta, nem az kelt az emberben ellenérzést önmagában, hogy a muzulmánok köztereken úgy imádkoznak, ahogyan, hanem az, hogy egy keresztény ugyanezt bizony aligha tehetné meg, legalábbis büntetlenül, egy muzulmán ország főterén. Ott sokszor már a Biblia puszta birtoklása miatt is börtönbe zárhatják az embert!

Már jóval a most minket is elért menekülthullám előtt jelentek meg becslések az emiatt a nálunknál jóval veszélyeztetettebb Nyugat-Európában arról, mi várható a további muzulmán bevándorlás során. Ezek egyöntetűen arra figyelmeztettek, körülbelül ötven év múlva bekövetkezik az az állapot, hogy a muzulmánok többségbe kerülnek kontinensünkön.

A mostani folyamatok ezt pedig egyértelműen csak megerősítik. A jelenlegi muszlim bevándorlók tömegei ugyanis nem mások, mint amolyan előőrsök, akik személyenként nyolc-tíz családtagot hoznak magukkal. Éppen ezért már most prognosztizálható, talán nem is kell fél évszázad ahhoz, hogy teljesen megváltozzon Európa népességének összetétele.

Mindeközben azonban sokan az integrációt hajtogatják, de anélkül, hogy végiggondolnák, mit is jelent ez? Vajon munkaerőként akarják-e integrálni a bevándorlókat, vagy meg akarják tanítani őket az ország nyelvére, és kész? Csakhogy ők megtartják muzulmán vallásukat és a velük járó kultúrájukat, miközben kijelentik, hogy ez is az európai kultúra alkotórésze.

Erről azonban szó sincsen! Az európai kultúra mindenben római gyökerű. Ennek alapja a kötelességteljesítés, a kötelesség iránti pozitív viszony, ami erkölcsi parancs. Ha a diák vagyok, tanulok, ha szülő, gyermekeimről gondoskodok, ha munkás, munkámat a lehető legjobb tudásom szerint végzem. Ez határozza meg hazám iránti viszonyomat is.

Ám ha így meg tovább, Európa megszűnik hagyományos értelemben és egy új Európa fog születni, ami viszont már nem fog hasonlítani a régire, a klasszikusra. A muzulmán többség közepette egészen elenyésző kisebbségbe szorulnak a keresztények. Most a bevándorló muzulmánok az utcaseprők és a szemetesek, ötven év múlva viszont mi leszünk azok.

Valaha Arisztotelész több mint száz görög állam történetét és alkotmányát tanulmányozva arról írt a Politeiában, hogy minden görög államban, ahol nagy számban települtek be idegenek, előbb-utóbb az őslakosok és az idegenek között kenyértörésre került sor. Ha az őslakosok voltak többségben és erősebbek voltak, elüldözték a betelepülőket.

Ha viszont a betelepülők voltak többségben, elüldözték az őslakosokat. Márpedig a dolgok jelenlegi állása szerint ez a forgatókönyv vár Európára is. Pedig tanulhatnánk akár csak a saját történelmünkből is. A hódító muzulmánok eleinte fegyvertelen turistáknak álcázták magukat, majd egyszer csak előrántották fegyvereiket és mindenütt lemészárolták a várőrséget.

Tanulság? „Estote ergo prudentes sicut serpentes et simplices sicut columbae.” „Legyetek ravaszak, mint a kígyók, és legyetek szelídek, mint a galambok.” (Mt 10, 16) Holott a ravaszság és a szelídség csak együtt érvényesülhetnek igazán. Mostanság viszont mintha csak a szelídség lenne a fontos, elvágva ezzel önvédelmünk érvényesítésének szálait.

Maróth professzor okulásként ezután a következő esettel érzékeltette, miről is van szó:

„A menekültek segítségre jutnak, de tudták, hogy ők mit vállalnak. Tehát amikor egy útnak nekivág az ember, akkor számolni kell a nehézséggel, nem pedig ott állni és azt mondani, szerencsétlen vagyok, de csak az én játékszabályaim szerint lehet segíteni rajtam. Szegeden egy vesebeteget gyorsan kórházba kellett vinni, életmentő műtétet kellett rajta végrehajtani, hónapok óta nem volt dialízisen, és sokkos állapotba került, a kórházba bevitték. Amikor magához tért, tépte ki magából a vezetékeket, mondván, hogy hozzá orvosnő ne nyúljon. Na most ha Európába eljött, akkor vagy elfogadja az európai játékszabályokat, vagy menjen haza. Ez nem irgalmasság kérdése. Tehát ő nem jöhet ide, és mondhatja meg, hogy a kórházban ki legyen az az orvos, aki őhozzá hozzányúl és megmenti az életét.”

Hozzátette, érthetetlen, miért fogadunk be háborús övezeten kívülieket, amikor nálunk gazdagabb államok nem teszik meg ezt, éspedig azért, mert ők tudják, felforgató tevékenységet folytatnának ott is. Ezért aztán idejönnek. Különben is, miért nem legális átkelőhelyeken jönnek? Miért vigyáznak arra oly gondosan, hogy ne legyen iratuk, illetve ha mégis, azon hamis születési dátum szerepeljen? Merthogy negyven százalékukon az áll, hogy az illető január 1-jén született.

Már csak zárszavát idézem: „Aki hazugsággal próbál meg bejönni, miért gondolja azt, hogy ő megérdemli azt, hogy itt védelmet adjanak számára, és ki ellen adjanak, ha nem tudja bizonyítani, hogy bárki is üldözte őt? Ezeket a kufárokat nem irgalmasság befogadni, hanem ostobaság.”

Amikor végighallgattam Maróth professzort, feltűnt még valami. A tizenkét percben egyszer sem tett említést „zsidó-kereszténység”-ről. Számára csak kereszténység létezik. Előtag nélkül. Egy biztos: az általa elmondottakat megszívlelhetnék politikusaink is. Igaz, közöttük fehér hollók az értelmiségiek.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info