Az embernek lassan már tényleg szava sincsen arra – legalábbis eléggé elítélő szava –, ahogyan a baloldal a bacilusgazda térhódítók hazánkba özönléséhez viszonyul. Itt már a ráció zéró. Azt akarják, öleljük keblünkre őket, mert „pontosan ilyen emberekre van szüksége Magyarországnak”.

Olvasom a Néphazugság tegnapi számát, benne bizonyos Szántó Diana és Szabó Márton nevű „kulturális antropológusok” írását (Fajok, gének, közoktatás), amiben nekiesnek Boross Péternek, amiért a Magyar Hírlapnak így nyilatkozott:

„Ma még senki nem meri kimondani, hogy a bevándorlás nem kulturális és civilizációs, hanem etnikai probléma. Ugyanis különböző nyelvű népek, az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek milliószámra Európába. Nagyon fontos, hogy nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is.”

No és erre ők azzal jönnek, hogy a volt miniszterelnök nyilatkozatában „egy már-már elfelejtettnek hitt, avítt rasszizmus támad új életre”, ami miatt ez „az elmúlt idők legabszurdabb közéleti megnyilatkozása” volt. Majd így folytatják:

„Hova jártak ezek az emberek iskolába?! – kérdezhetnénk. A válasz: magyar iskolákba jártak, olyan iskolákba, amelyekben nemcsak az ő idejükben, de ma sem esik szó a fajelméletről, az emberiség közös afrikai eredetéről és az emberi faj alapvető egységéről.”

Az emberiség közös afrikai eredetéről? Avassanak már be másokat is ennek titkaiba! Eszerint a mi őseinket is mondjuk Eritreában kell keresnünk?

A hányinger kerülget már így is, de van még itt valami:

„A migráció mindig is kedvezett a változásnak. Talán ezt a lehetőséget ma megint kihasználhatnánk. Az egy Magyarország előtt álló történelmi lehetőség, hogy ezrével jönnek az országba olyan tetterős fiatal, dolgozni vágyó emberek, akik készek arra, hogy kezükbe vegyék a sorsukat, elszántan arra, hogy egy jobb jövőt hozzanak létre, hiszen ez az elkötelezettségük hozta őket idáig. Pontosan ilyen emberekre van szüksége Magyarországnak. A menekültválság valódi kérdése: hogyan lehetne Magyarországon tartani ezeket az embereket, letelepíteni és integrálni őket hazánk társadalmába. Egy passzív és öreg, rég megszerzett gazdasági előjogaihoz félve ragaszkodó, lomha és tanácstalan Európának – és benne Magyarországnak – nem a bevándorlók hozta változástól, hanem a saját változásra, változtatásra való képtelenségétől van a legtöbb félnivalója.”

Aligha kell ehhez kommentár, ugyebár. Legfeljebb annyi, hogy igen, ilyenkor nyílik ki ama bizonyos az ember zsebében, s küldené legszívesebben a másvilágra az efféle baloldali médiamogulokat, tartsák bár önmagukat „kulturális antropológusok”-nak. Isten óvja tőlük Magyarországot!

Ifj. Tompó László – Hunhír.info