Ez írta szellemi fegyvertársam, Józsa Péter Pál a „Pannon Front”-ban még 1998-ban. Három év híján két évtizede. Tökéletes látlelet, hajszálpontos diagnózis, sőt prófécia a javából. Napok óta hajtogatom magamban ezt a mondatot, mint az imákat szokás. És akik e mondatot kiváltó állapotokat előidézik, lássuk már be, valójában nem menekültek, bevándorlók, hanem betolakodók, sőt térhódítók.
Jelenleg hazánkban 110 000 betolakodót, illetve, hogy következetesen és pontosan fogalmazzunk, térhódítót tartanak nyilván, legalábbis hivatalosan. Ennek kilencvenkilenc százaléka húsz és harminc közötti, ereje teljében lévő férfi. Akik nem menekültek, hanem igenis térhódítók. Egy délvidéki barátom írta a minap, mennyire hibás a velük kapcsolatos köznapi szóhasználatunk. Idézem is fészbúkomra írt helyreigazítását:
„Hibásan fogalmaz a sajtó és ez a hibás fogalmazás átterjed szinte mindenkire. Szögezzük le legelőször is, hogy mit jelent ez a fogalom: bevándorló. A bevándorló az a személy, aki valamilyen egyéni indíttatásból elhagyja otthonát és új otthont (hazát?) keres magának a nagyvilágban. Ám ezen tevékenységét MÉG VÉLETLENÜLSEM ERŐSZAKOSAN teszi. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát, akik most elözönlik Európát, azok nem bevándorlók, hanem erőszakos hódítók, és mint ilyeneket egy rendes kormány TŰZZEL-VASSAL KÖTELES MEGFÉKEZNI, MEGÁLLÍTANI. Ha ezt nem teszi, akkor az ilyen kormányok a saját nemzetük árulói. Pont.”
Akkor, amikor már Tarlós Istvánnak is kezd elege lenni a fővárosi tranzitzónákon tapasztaltakból, a Néphazugság mindenesetre tovább mossa az agyakat. De szó szerint. „Magyarország szégyene, ami itt a menekülteket várja” címmel tegnapi számában bizonyos Danó Anna Falus Ferenc volt tiszti főorvosra hivatkozva arról elmélkedik, hogy a kormány a kötelezően előírt szűrésekkel hátrányosan diszkriminálja a hódító jövevényeket, akik pedig nem fertőznek, vagy ha netán mégis, „kizárólag szexuális úton”, ámde „közvetlen közegészségügyi veszélyt nem jelentenek”. Közvetlent nem. De közvetettet? Válasz ezúttal sincsen persze erre, ehelyett az iromány ezzel zárul:
„Ha valóban óvni szeretnék a lakosságot a fertőző betegségektől, akkor annak a legjobb módja, ha az ország biztosítana számukra megfelelő szállást, tiszta vécéket és mosakodási lehetőségeket – mondja az egykori tiszti főorvos. A rossz higiénés feltételek, amelyek közé most ezek az emberek kényszerülnek, Magyarország szégyene.”
Gyomorforgató, komolyan. Nyaljuk fényesre az ülepüket? Nem, ez már túl van minden ráción. Józsa Péter Pál barátom fején találta a szöget. Igen. „Ha New Yorkban lehúznak egy vécét, Hongkongban sártengerek emelkednek – vagy fordítva.” Sőt lassan itt is, ha minden így megy.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
