Heisler András Mazsihisz-elnök tájékoztatása szerint Balog Zoltán és Lázár János mondta ezt a Zsidó Közösségi Kerekasztal budapesti ülése után szerdán. Ami láthatóan nem volt elég Heislernek, merthogy ő még ennél is többet vár, éspedig, hogy a kormány akadályozza meg a Székesfehérvárra tervezett Hóman-szobor felállítását.

A Mazsihisz honlapja tegnapi hírcikkét olvasom. Idemásolom mindjárt gyönyörű magyarságú címét: „Heisler: Csak a kormány akadályozhatja meg a Hóman Bálintnak szobra felállítását”. Valahogyan nagyon bántja a Síp utcai zsidó fajvédő szervezet csőrét Hóman, olyannyira, hogy ennek kinyilvánítása során még a nyelvük is meg-megbicsaklik. Bár igaz, arrafelé nem arról nevezetesek, hogy precízen fogalmaznak.

Heisler azonban még valami mást is mondott: „A kormánynak is valamilyen szinten felelőssége van abban, hogy ne legyen Hóman Bálintnak szobra Magyarországon. Lázár János illetve Balog Zoltán miniszterek is egyetértettek abban, hogy a zsidótörvényeket előkészítő, majd megszavazó egykori kultuszminiszter nem olyan példakép, akinek emlékművet kellene állítani”. Majd hozzátette, hogy „egyedül a kormánynak van lehetősége arra, hogy megakadályozza az egykori kultuszminisztert ábrázoló szobor felállítását”.

Hja kérem, így van ez, a farok csóválja a kutyát. A Mazsihisz a kormányt. No de állunk meg egy pillanatra azért Lázár és Balog beszédes mondatánál! Hóman szerintük tehát „nem olyan példakép, akinek emlékművet kellene állítani”. Vagyis valahol példakép mégis, de azért persze nem olyannyira, hogy a neki való szoborállítással vérig sértsük a Síp utcai zsidó fajvédőket. Mert ha mégis ezt tennénk, beláthatatlan következményei lennének ugyebár.

Ám nem kevésbé beszédes a Mazsihisz-hírcikk következő bekezdése sem. Betű szerint idézem ezt is:

„Heisler András a Zsidó Közösségi Kerekasztal kora délutáni ülése után a Sorosok háza projekttel kapcsolatban is beszélt. Újságíróknak azt mondta, szerinte nem a szervezetnél pattog a labda, ők csak azt szeretnék, hogy olyan legyen a kiállítás, amely bírja mind a zsidó közösségek, mind a kormány támogatását Ehhez pedig az kell, hogy a kiállításnak legyen egy konkrét üzenete.”

Sorosok Háza? No ilyet sem olvastam még eleddig. De hát legyen, mondhatnók. Soros (Schwartz) György ezek után bizonyára beszáll ebbe a bizniszbe, ha ugyan ezt nem tette eddig.

Ámde korántsem ért véget az ülés a Hóman-üggyel. Ezután következett ugyanis a lényeg. A holocaustterápia fokozásának elrendelése. Tovább idézek:

„Államilag finanszírozott továbbképzésen tanulhatnak a holokausztról, illetve a zsidóságról a pedagógusok a jövőben – közölte a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára. Latorcai Csaba újságíróknak elmondta: az egyeztetésen Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere ismertette a holokauszt és a zsidóság megjelenítését a köznevelési tananyagban. Elmondása szerint régóta gyümölcsöző a kapcsolat a zsidó közösség és a minisztérium között, hiszen a zsidó közösségek által létrehozott munkacsoporttal közösen alakították ki az Emmi szakemberei a Nemzeti Alaptanterv vonatkozó részeit, illetve a tankönyvfejlesztésben is részt vett a munkacsoport.”

Szóval „államilag finanszírozott továbbképzés” vár holocaustügyben a nemzet napszámosaira a jövőben. Gyanítom azonban, hogy elsősorban nem Izrael állam fogja finanszírozni. Kérdés viszont, hogy nem elírás-e a feltételes mód? Csak tanulhatnak, nem pedig tanulnak, ráadásul kötelezően?

Az ülés következő napirendi pontja „a magyarországi zsidó közösség biztonsági helyzete” ismertetése volt. Ezzel hamar végeztek:

„A megbeszélésen áttekintették a magyarországi zsidó közösség biztonsági helyzetét. A Belügyminisztérium arról tájékoztatta a kerekasztal résztvevőit, hogy Nyugat-Európától eltérően Magyarországon nem fokozódott a zsidó közösségre leselkedő veszély, ugyanakkor az a migrációs helyzet, amibe Magyarország került, érintheti a magyarországi zsidóságot. Ezért az elmúlt hónapokban intézményes együttműködést alakítottak ki az érintett hatóságok, szervezetek, a Belügyminisztérium és a magyarországi zsidó közösségek vezetői között – tette hozzá Latorcai Csaba.”

Azért az érdekelne, hogyan értette Latorcai a kiemelt mondatot? Kicsit konkrétabban: a hazai zsidó fajvédők hány szír és afgán menekültet kívánnak a közeljövőben befogadni otthonukba? Miért nem hallottunk valahogy példákat arról, hogy ezt már eddig is megtették? Vagy tévedünk?

Nincsen persze ilyen ülés temetőkérdés nélkül:

„A kerekasztalon tárgyaltak az elhagyott zsidó temetők rekonstrukciójára vonatkozó kormányzati elképzelésekről. Latorcai Csaba elmondása szerint Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter „ígéretet tett arra, hogy a kormány soron következő ülésén megtárgyalja az ehhez szükséges források biztosításáról szóló előterjesztést”, és a nyílt pályázati folyamat részleteit.”

Attól tartunk, a „szükséges források” megint nem Izrael állam kasszáját fogják érinteni. No de lépjünk tovább, lássuk az ülés végét!

„Újságírói kérdésre válaszolva beszélt Latorcai Csaba Hóman Bálint Székesfehérvárra tervezett szobráról. Hangsúlyozta, hogy a szoborállítást civilek kezdeményezték, az Igazságügyi Minisztérium adott ugyan rá támogatást, de kormányzati döntés nem volt mögötte.”

Érdekes ez is. Az egyik minisztérium igent mond, de kormány semmit? Vajh ki az úr a háznál? Mindenesetre „a helyettes államtitkár szólt arról is, hogy a megbeszélésen mind Lázár János, mind Balog Zoltán – tolmácsolva a kormány valamennyi tagjának az álláspontját – kijelentette, hogy nem tekintik Hóman Bálintot olyan példaképnek, akinek emlékművet kellene állítani. Ugyanakkor azt is jelezték, hogy Hóman Bálint személyének megítélése nem politikai, hanem történettudományi kérdés, így a kormány fontosnak tartaná, hogy a Magyar Tudományos Akadémia állást foglaljon Hóman Bálint történelmi és közéleti tevékenységével kapcsolatban.”

Ezek szerint tehát korántsem csak Balog és Lázár azok, akik nem tekintik Hómant „olyan példaképnek, akinek emlékművet kellene állítani”? Merthogy a hírcikk elején még csak kettőjükről volt szó. A végére kibővült a névsor? Ja és hogy el ne felejtsük: ha a Magyar Tudományos Akadémia döntését tartjuk ez ügyben mérvadónak, miért nem várjuk meg akkor azt, miért jelentjük ki előtte, hogy nem igazán példakép a néhai kultuszminiszter?

Az ülést, ahogyan ilyenkor illik, a Síp utcai fajvédő elnök zárta:

„Heisler András, a Mazsihisz elnöke úgy fogalmazott: „Megértettük, amit a két miniszter mondott, és azt is megértjük, hogy nem a kormány kezdeményezte ezt a szobrot, mégis úgy gondoljuk, hogy a kormánynak valamilyen módon, ha nem is formálisan, de felelősége, hogy Magyarországon egy ilyen embernek ne legyen szobra”. Hozzátette: változatlanul ezt kérik a kormánytól.”

Hm. A Mazsihisz berkeiben papolnak „felelőség”-ről. Igen, így írva. De miért csak papolnak róla? E szó komolyan vételének nem éppen azzal kellene kezdődnie náluk, hogy megtanuljanak végre magyarul, beleértve a személyes névmások helyes használatát is? Mert van olyan, hogy a MI felelősségünk, és olyan is, hogy a TI felelősségetek. Nos, ők maradjanak inkább csak az előbbinél.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info