Látványtár, történelmi nemzeti újjászületési program, és magyar keresztyén/keresztény egyházi origo dimenziója a Szent Korona, valamint az egyetemes kultúra és vallás kérdéseire – válaszlevél Kamarás István Egy különös úr vendége voltam – hit, vallás, istenhit írásával.

Utolsó napot felidéző Celanói Tamás híres „Dies irae”-je lesz a nemzetükért felelősséggel tartozó írástudók méltó büntetése huszonöt év után, hogy a hitét, reményét és erkölcsét vesztett nemzetnek olcsó ígérgetésen túl, nem vetette meg, illetve nem vette elő a „kőszikla-alapot”, amely kibírt már sok vihart, jégzajlást és viszontagságokat. A zavarosban szívesen halászó, és „megtollasodott” embervadászokhoz szól a krisztusi parancsszó: „Zákeus, hamar szállj alá!” Ez lenne a magyar „kegyelmi idő”! Így, ha nem történik meg népünk keresztény reneszánsza – újjászületése, akkor hagyjunk föl minden reménnyel! – figyelmeztet dr. Pungur József, majd hozzáteszi: ugyanezt a hibát megismételni már több lenne, mint tévedés! „Ama nap a harag napja” – költői szöveg, amelyet jó, ha latinul is ismerünk.

Dies irae, dies illa Tuba mirum spargens sonum
Solvet saeclum in favilla, Per sepulcra regionum,
Teste David cum Sibylla. Coget omnes ante thronum.

Quantus tremor est futurus, Mors stupebit et natura
Quando iudex est venturus Cum resurget creatura
Cuncta stricte discussurus! Iudicanti responsura.

Csupán annyit még előszóban: Amor Dei non invenit, sed creat suum diligibile. Amor hominis fit a suo diligibili. (Az ember megtalálja szeretetének tárgyát, Isten nem megtalálja, hanem megteremti azt – szabad fordításban.)

„Csakhogy a Jóisten nem öreg, és nem bácsi. Az átmenetileg hitetlen embert részben elborítja a vallásos-mágikus elképzelések (okkultizmus, személyi kultusz, babonák, álszertartások) szemétdombja, részben állandóan foglalkozik, viaskodik, kacérkodik. Istent megtagadva is imádkozik, birkózik Isten hiányával, mint Jákob az angyallal (valláspótlékok, Isten-hiány.) Tudnék én ilyen istent közelebbről is ajánlani: az emmausi tanítványokkal sétáló Jézust, aki Bulgakov regényében a már megbűnhődött Pilátussal sétál az égi ösvényen. Az istenhit pedig először is természetfeletti (mert a kegyelem teszi lehetővé, vagyis ajándék Istentől ), másodszor is ésszerű (mert az emberi szellemet veszi igénybe), harmadszor pedig szabad (mert a személyiség döntése). (Istenhit: ésszerű, szabad döntés, kegyelem.)

Szellemi ópiumnak nevezi a vallást Marx, Lenin pedig, aki Marxnál is marxistább akart lenni, már „szellemi pálinkának”. Ha csak ez lenne, valóban csak hiánypótlék lenne, a szomorú emberek vigasztalása, de maga a vallás a gondolkodó, az alkotó és örvendező ember létformája is. Fordítva! Hajtsátok uralmatok alá a Földet, mondja Isten az embereknek, s átadja nekik – gebinbe (lefordítva szabadkasszás elszámolásban működő) – a mindenséget. Jézus nem volt pap, hogy a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget ő hirdesse meg, de az őskeresztények megvalósították köreikben. Ti azt mondjátok, hogy képesek vagytok magatok erejéből eljutni Istenhez. A keleti vallások szerint is: nem választják eléggé élesen el az embert és Istent, az Isten ezekben a vallásokban nem személyes eléggé, a világ pedig túlságosan isteni. A keresztény vallásban a személyes Isten megtestesül a történelemben, meglátogatja az embert, mint barátja. (Kereszténység: személyes, megtestesülő Istenbe vetett hit.) Ha lenne legjobb isten, lenne legjobb vallás is. Mivel egy Isten van, aki végül is titok, többféle működőképes vallásos elképzelés születhet a különböző korokban és kultúrákban. Isten országa már most és itt megvalósulóban van a világban. Ott, ahol Isten kegyelmét befogadják, tehát nemcsak az egyházban, nemcsak az érzület belső világában, hanem a konkrét cselekedetekben, a történelemben, a társadalom életében is. Bizony, ez utóbbi eléggé ritka.

Az elidegenedett, az egyoldalúan morális beállítottságú, az elfojtásokból eredő torz vallásosság jogos vagy eltúlzott bírálata jóval gyakoribb. Az istenhit döntés, ami ugrás a sötétbe, ami nem tudás, hanem értés. Hasonlít a szerelemhez, amennyiben a Te megtalálása. (Istenhit: döntés!) A valóság teljes egészét átfogó egység benne valósulhat meg. Ne felettünk valónak képzeljük el, hanem olyannak, akinek nem engedelmességgel, hanem felelősséggel tartozunk. Még egy fontos dolog: a vallást ne szokások és szabályok rendszerének képzeljük el, hanem titokba való beavatásnak. Ne a nagyon is földi módon elképzelt paradicsomba való visszatérésnek, hanem egy teljesen új világba való eljutásnak. (A vallás: út!) A csodákat a címzetthez szóló jeleknek gondoljuk, meghatározott történelmi helyzetű megismerő alanyt szólítanak meg. Figyeljünk Jézus csodáira, jelei a párbeszédek keretében meghatározott személyhez szólnak. (Csodák: jelek címzetteknek.) Minek függesztené fel a Teremtő saját törvényeit, minek bontaná meg az egységet? Különben is a biológiai dimenzióhoz képest maga az ember csoda. Az, hogy Lázárt feltámasztja, nem a testi halál hatálytalanítása. A csoda tapasztalatának feltétele a hit, nem pedig a tudósok igazolásai. Nem az a lényeg, hogy ők nem találnak rá tudományos magyarázatot, hanem az, hogy akinek szól, értsen belőle. Ugyanis a vallásos hit éppen nem elzárkózást jelent, hanem fokozott nyitottságot, nem kirekeszt, hanem egyesít. Száz alakban jelenik meg, de nem leselkedik, nem tukmálja magát ránk.

Isten: Szeretet. Válaszlevél.

A jövőről…

A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra
mezitelenségünk felmagasztalása lesz.

A sokaságban senki sem keresi egymást.
Az Atya, mint egy szálkát
visszaveszi a keresztet,
s az angyalok, a mennyek állatai
fölütik a világ utolsó lapját.

Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
nagyon szeretlek.
S a hirtelen támadt tülekedésben
sírásunk még egyszer felszabadítja a tengert,
mielőtt asztalhoz ülnénk.

Pásztori Tibor Endre – Hunhír.info